Vissza a nyitóoldalra
 
 
 
e-mail
e-mail
Honlaptérkép Videócsatornánk Kövess minket a Facebook-on
Szezám, nyílj ki!  Szezám, zárulj!

LÁSZLÓ NOÉMI

Kajamese

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás Tengeren is túl, ahol a levél a fáról le sem hull, volt egyszer egy ország. Ebben az országban füstöltek a kémények, ételillatfelhő úszott az égen. Lábasperemhez koccant a fakanál, késél alatt hersegett a hagyma. A kredencek nyögve roskadoztak a felkockázott zöldség, gyümölcs súlya alatt, odébb halomban állt bazsalikom, borsikafű, zsálya.
Történt ugyanis, hogy Vörösbegy, az ország királya hetvenhét éves lett. Jó ura volt népének a király, egyáltalán nem háborúzott, világéletében csak azzal törődött, mi lesz reggelire, ebédre, vacsorára. Hetvenhetedik születésnapján, miután az ünnepi reggelit az utolsó morzsáig pocakjába pakolta, Vörösbegy magához rendelte főtanácsadóit, Bíborban Született Padlizsánt és Rettenthetetlen Paprikát.
— Kire hagyjam a királyságot? — kérdezte.
— Felség, talán egy feleség... — próbálkozott Padlizsán.
— Nincs énnékem széptevésre, udvarlásra, házaséletre időm! — horkantott Vörösbegy. — Tudod te, mennyi csipegetnivaló, kóstolgatnivaló, eszegetnivaló akad széles e világon?
— Csipeget, kóstolgat, eszeget, aztán se feleség, se utód, ezt jól elintézte, felség! — reccsent a királyra Paprika. — Rendezzen kegyelmed fergeteges főzőversenyt, aki azt megnyeri, arra szálljon Kerekbendő-ország koronája! — mondta, és ravaszul Padlizsánra kacsintott.
Tetszett Vörösbegynek az ötlet, s mivel jó néhány óra volt még ebédidőig, követeket menesztett a birodalom minden zugába, hogy tudassák: aki ebédre a legínycsiklandóbb levest főzi, arra száll Kerekbendő-ország koronája.
Rohant is a birodalom apraja-nagyja a konyhába. Rotyogott a krumplileves, paradicsomleves, karalábéleves, tökleves, hagymaleves, céklaleves, szilvaleves, almaleves, készült a rántás, ereszték, galuska, gombóc, szórták a gőzölgő fazékba a sót, borsot, cukrot, kaprot, s még ki tudja, mi mindent.
Paprika és Padlizsán is nagy gonddal kavargatott, ki-ki a maga főzőfülkéjében.
Igen ám, csakhogy amint a reggelizőteremből az ebédlőbe átvonult, Vörösbegy kis vargabetűvel a birodalmi konyha fele vette útját, ott is egyenesen a kamrába sietett, ahol alaposan megdézsmálta a süteményes polcot, kikanalazott három üveg áfonyalekvárt, és eltüntetett egy üstnyi madártejet. Mindezt sósuborkával és meggybefőttel nyomtatta le, de akkor ennie kellett rá még egy kevés mákos gubát, másfél képviselőfánkot, egy tál fahéjas tejbegrízt és a biztonság kedvéért még egy jó merítőkanálnyi tegnapi pörköltet, mert korgó gyomorral mégsem vonulhat palotájában az ország ura!
Mire az ebédlőben felállított asztal díszhelyére ült, Vörösbegyet elővette az émelygés.
Sorra hordták elébe a pompás leveseket. Legtöbbnek már az illatától elborzadt, de amit nagy nehezen megkóstolt, attól is azonnal elfordult. A királyválasztó ebédre összesereglett hívek hüledezve nézték Vörösbegyet, el nem tudták képzelni, mi történt legendás étvágyú uralkodójukkal. A király intett, hogy tegyék csak a leveseket az asztalra, ő majd mindet megszemléli, fontolóra veszi a dolgot, és dönt.
Volt a palotában egy kis kukta, Jancsi, akinek szöget ütött a fejébe, hogy a király milyen sápadt. Kutya legyek, gondolta magában, ha nem ette degeszre magát, mialatt az ebédlőbe vonult. No, de könnyen segíthetünk ezen! S azzal Jancsi leszökött a konyhába, térült-fordult, s mire fönt az émelygő Vörösbegy az asztal végére ért a levesvizsgálatban, Jancsi kukta apró lábosban orra alá tolta a seszínű levest, lecsapta mellé kis cseréptálban az olajban pirított zsemlekockát.
— Ezt egye kegyelmed, ettől helyrejön a gyomra! — mondta Jancsi a királynak, és nyújtotta az ezüstkanalat.
Vörösbegy beleszagolt a levesbe, majd amúgy álltában belemerítette a kanalat a híg lébe, és lenyelte az első kortyot. Meglepően könnyedén lecsusszant. Ezen felbátorodva Vörösbegy zsemlekocka után nyúlt. Forró volt, sós, ropogós. Szinte könyörgött egy kanál levesért. Amire ismét kockát kellett enni, mert a könnyen csusszanó lének íze alig volt. Hatása ellenben annál több! A király homloka kisimult, gyomrából eltűnt a kellemetlen, feszítő érzés.
— Emitt a levesek levese, amott pedig Kerekbendő-ország jövendő koronás királya! — mutatott Vörösbegy ezüstkanalával a lábosra, majd Jancsi kuktára. A hívek kalapjukat a mennyezetre hajigálták örömükben, hogy megoldódott az utódlási gond, csak Padlizsán és Paprika állt lilán-vörösen az ebédlőtrón két oldalán, hogy hiába sütöttek-kavartak, Jancsi kukta nagy királygyógyító buzgalmában lefőzte őket.
— Érdekes — pattogott Paprika —, hogy jó urunk főtanácsosai főztjét, a szabógallérlevest és a szarvasgombás zellerkrémlevest figyelemre sem méltatta, miközben a te semmi kis fazekadba könyékig belekóstolt! Mit főztél, édes fiam, hogy királlyá kotyvasztottad magad?
— Köménymaglevest, tanácsos uram — jelentette Jancsi. — Ükapámtól tanultam futkosó legényke koromban! Aki a hasát fájlalta, ezt kapott. De meg is gyógyult tőle, annyi szent!
Így lett Jancsi kuktából Kerekbendő-ország koronás királya.
Aki nem hiszi, járjon utána!
  • Nehéz ezt a mesét úgy elolvasni, hogy ne éhezz meg. Az itt felsorolt ételek közül melyiket kóstolnád meg legszívesebben? Úgy általában: melyik a kedvenc ételed?
  • Kerekbendő-országban főzőverseny dönti el, ki lesz a király. Te milyen tulakdonságok alapján választanád ki országod királyát?
  • Széptevés, udvarlás, házasélet... Milyen lépéseket kellett még megtennie régen a legénynek a házasság előtt?
  • Anya segítségével holnapra főzz a családnak te is köménymaglevest. Hátha „királlyá kotyvasztod magad”, akárcsak Jancsi kukta.

Nagy Györgyi-Viola,
5 éves kolozsvári olvasónk rajza
CSEH KATALIN

Altató

Alszik a kisbaba, szundikál,
beles az ablakon holdsugár.

Alszik a cica, szendereg,
moccan egyet, megremeg.

Alszik a felhő, bóbiskol,
pufók arcán csillagpor.

Alszik a város, szunyókál,
toronyóra csöndben jár.

Alszik a világ, fújja a kását,
magához szorítva őrzi az álmát.

SELINGA NIMRÓD, margittai olvasónk rajza
ANTAL ANDRÁS

Tavasz

Most már tudom, itt a tavasz,
Elmondom, hogy honnan,
Veréb Mama erkélyemen
Alapos szemlét tart.

Fecskefészek érdekelné,
Költözne a készbe,
Márciusban, áprilisban,
Nyugodtan henyélne.

Szökken, fordul, szárnyát csapja,
Párját hívogatja,
Új lakását az erkélyen
Bátran mutogatja...

Ekkor én a függöny mögül
Ránézek keményen –
Veréb Mama fordul egyet,
S messze száll serényen.
NAGYÁLMOS ILDIKÓ

A kézmosás öröme

Szappanozz,
ne habozz,
ne tiltakozz,
csatlakozz!

Súrold, dörzsöld,
sikáld,
ne mondj semmit,
csináld!

Számolj húszig lassan,
merülj el a habban!

Jaj, de nagy zajt csaptam.
De hol van a szappan?
  • A számolásnál sokkal érdekesebb, ha megtanulod a verset, és kézmosás közben mindig elmondod. Mire a végére érsz, patyolattiszta lesz a kezed.
  • Ha akad egy kis gyapjú otthon, vízzel, szappannal két tenyered között súrold-dörzsöld-gombolyítsd, míg tömött kis labda nem lesz belőle. Ősi mesterséget próbálsz ki ezzel: a nemezelést: https://www.youtube.com/watch?v=BJjJg_zqNy4