Vissza a nyitóoldalra
 
 
 
e-mail
e-mail
Honlaptérkép Videócsatornánk Kövess minket a Facebook-on
Szezám, nyílj ki!  Szezám, zárulj!

ZELK ZOLTÁN
A világgá ment porszem

Kukurikú Tarajos, a falu legszebb kakasa kiállt az országút közepére. Kora reggel volt még, nem járt arra senki, de azért égnek nyújtotta a nyakát, és elkiáltotta szokásos reggeli mondókáját:
Kukurikú Tarajos, szép vagyok és haragos!
Van, ki vélem szembeszáll: ember, állat vagy madár?
Persze ha senki sem járt arra, nem is felelhetett senki. Ezért, hogy mégis megmutassa nagy bátorságát, belerúgott a legközelebbi porszembe, aztán megcsattogtatta szárnyait, és büszkén elindult hazafelé. Azt már nem hallotta, hogy a kis porszem jajgatni kezdett, és így panaszkodott testvéreinek:
— Jaj, jaj! Már megint megrúgott engem ez a sarkantyús kakas! Millió testvéremmel együtt élek az országúton, és mégis csak engem rugdos! Nem is várok én már tovább, elmegyek világgá!
Hiába kérlelték testvérei, hiába marasztalták, a kis porszem elindult világgá. Ment mendegélt, míg a patakpartra ért. Ott aztán megszólította egy sárga kavics:
— Hová, hová, kicsiny porszem?
A porszem meg sem állott, úgy válaszolt a kavicsnak:
Hogy ne rúgjon engem többé Kukurikú sarkantyúja,
otthagytam az országutat, s elindultam vándorútra!
— Hát akkor ne szaladj úgy — kiáltotta utána a sárga kavics —, mert én is veled megyek!
Így most már ketten vándoroltak, mentek, mentek, mendegéltek, míg az erdőszélre nem értek. Az erdőszélen aztán rájuk kiáltott egy vadkörte:
— Hová, hová, porszem, kavics?
Azok meg sem álltak, úgy kiáltott vissza a kavics:
Porszemet a kakas rúgta, elindult hát vándorútra,
Most már én is vele járok, három évig meg sem állok!
Egyéb se kellett a vadkörtének! Leugrott a fáról, és szaladt a két vándor után. Most már hármasban mendegéltek, de nem sokáig, mert a hegyoldalban egy aranyalmafát találtak, s a legaranyosabb aranyalma megkérdezte tőlük, hogy:
— Hová, hová, három vándor?
Most is csak futtában válaszolt a vadkörte:
Kakas elől porszem futott, míg a patakpartra jutott,
patakpartnál kavics szaladt, futok én is, ágrólszakadt!
De már az aranyalma is futott utánuk! A réten a retekkel találkoztak, az is szaladt! Találkoztak a hagymával, az is szaladt! S nyomukban a sárgadinnye, a görögdinnye!
Így szaladtak, így futottak, míg egyszer csak, hogy, hogyan nem, éppen a kis porszem szülőhazájába, az országútra jutottak vissza. Az országút közepén pedig ott állott a kakas, és éppen kiáltotta:
Kukurikú Tarajos, szép vagyok és haragos!
Van, ki vélem szembeszáll: ember, állat vagy madár?
Így kiáltott, de hirtelen észrevette a porszemet és a különös sereget, ettől aztán úgy megijedt, hogy meg sem állott hazáig. Nem is mert többé kimenni az országútra. A kis porszem elbúcsúzott vándortársaitól; azok is hazamentek, s a kis porszem azóta is ott él millió testvére között.