Vissza a nyitóoldalra
 
 
 
e-mail
e-mail
Honlaptérkép Videócsatornánk Kövess minket a Facebook-on
Szezám, nyílj ki!  Szezám, zárulj!

BÚCSÚ JANCSIK PÁL KÖLTŐTŐL


Égre néző teremtmény az ember.
Az eget fürkésszük ébredéskor, induláskor, munkánkban, pihentünkben és a búcsú pillanataiban is. Ha nem olyan, mint a hangulatunk, vérmérsékletünk szerint lázadunk, akár Petőfi – természet, még te is gúnyolódol? –, vagy bölcs mosollyal hozzáigazodunk az ég arcához, mint Jancsik Pál: kedvünk ragyog, mint az ég.
A minap vihar tombolt, eső csapott, szél cibált, míg Kányádi Sándortól búcsúztunk. Haragjából, lázadásából a végső búcsúra is maradt egy hosszú versnyi.
Jancsik Pált temetése napján csendes esővel siratja az Ég, minket pedig szelíd mosollyal vigasztal Ő maga: csak egy kicsit emelkedjetek, hisz oly vékony ez a felhőréteg, és fölötte oly ragyogó a fény!
Csodálatos nyelvünk egyetlen szógyökér kerek ölelésébe vonja össze életünket: bölcső – búcsú. Közte pedig a bölcsesség, mely bejárva a körbeforduló életet, világot, időt, megérti a teremtés törvényét.
Jancsik Pál bölcsője Brassóban ringott, itt érettségizett, itt fedezte fel tehetségét a rokonlélek költő, szerkesztő Kiss Jenő. 1959-ben szerzett magyartanári oklevelet a Bolyai Tudományegyetemen. Az első Forrás-nemzedék tagja. Szomjas tenger c. Forrás-kötetéhez Kiss Jenő írt előszót 1963-ban.
Szerkesztőként dolgozott az Utunknál, az Ifjúsági, majd a Dacia Könyvkiadónál. 1985-től a Korunk szerkesztőségi titkára volt. Mindeközben és nyugdíjazása után is az utolsó percig a Napsugár külső munkatársa.
Szerkesztőként korszakos jelentőségű munkájának bizonyult a Tanulók Könyvtára sorozat. Igényes válogatásban, eligazító, lényeglátó előszavakkal, olcsón, hatalmas példányszámban juttatta el szinte minden erdélyi magyar családba a magyar irodalom, kisebb számban a világirodalom remekeit.
1974-ben Varázslataink címmel antológiát állított össze fiatal romániai magyar költők verseiből. Egy-egy kötetet válogatott Szabó Lőrinc (1971) és Juhász Gyula (1975) lírájából.
Műfordítóként román népballadák és népdalok, Mihai Beniuc, Mihai Eminescu, George Coşbuc, Tudor Arghezi, Nina Cassian, Heinrich Heine, Hölderlin, Bertolt Brecht verseit tolmácsolta magyar nyelven.
De a szépség hű szolgálójaként, mások műveinek gondozása, fordítása közben mindvégig maga is alkotott.
Felnőtteknek írt verseskötetei – Tavaszi tánc (1965), Fűszálon csillag (1968), Szavak szemek (1979), Álommadár (1986), Vox humana (2010), Ahol otthon vagy e tájon (2014) – mellett, ezekkel váltakozva jelentek meg gyermekversei nemcsak a Napsugár és a Szivárvány oldalain, hanem egy sereg kötetben is: Kicsi Jóska (1961), Tavaszi tánc (1965), Verőfényben (1976), Pillangók tánca (1989), Mit tanácsolsz, cinege? (2005), Fecskeszárnyon száll a nyár (2009), Piripócsról Nárittyenbe (2010), A tó, a szarka meg a gyűrű (2010), Kedvük ragyog, mint az ég (2016).
2005-ben megkapta a Romániai Írószövetség Kolozsvári Fiókjának díját, 2006-ban az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány díját, 2015-ben pedig a Romániai Írószövetség Kolozsvári Fiókjának Dsida Jenő-díját.
Verseit olvasva, arcát, szavait felidézve minden emlékezőnek a szelíd megértés, a szerény, halk mosoly jut eszébe. Csak a kevés tudás gőgös, csak az önzés türelmetlen. Jancsik Pál sokat tudott, hát szerény volt. Mindenét szétosztotta, hát volt ideje másokra figyelni. Bölcs derű lengte körül talán már a bölcsőben is, de a búcsú éveiben mindenképpen.
De miért is beszélünk búcsúról? Hiszen ami a legértékesebb volt benne, az velünk marad.
Vannak, akik már harmincéves korukban azzal pózolnak, hogy utolsó könyvüket írják. Aztán persze, hacsak a sors szavukon nem fogja őket, később helyesbítgetik az elhamarkodott kijelentést.
Jancsik Pál nyolcvanévesen ékszerszépségű kötetbe csomagolva hagyta szeretteire és minden olvasójára ősszegyűjtött gyermekverseit, de még akkor is ezzel a rejtett bizakodással: „a Kedvük ragyog, mint az ég című gyűjteményes kötet az eddigi legátfogóbb válogatás a költő életművéből".
Az eddigi… Nem biztos, hogy az utolsó!
Sajnos az utolsó lett.
Jancsik Pál immár minden versét megírta.
Ha olvassuk, mondjuk, szeretjük verseit, a költő kedve úgy ragyog majd, mint az égbolt felettünk.

Zsigmond Emese
Kolozsvár, 2018. július 9-én

MondÓka / Ha őzike volnék                 Búzatábla/ Pillangótánc