Vissza a nyitóoldalra
 
 
 
e-mail
e-mail
Honlaptérkép Videócsatornánk Kövess minket a Facebook-on
Szezám, nyílj ki!  Szezám, zárulj!

Szép napunk volt: eső egy szem se, viszont tengernyi vidámság, játék és ének.
Ma délelőtt nem mázoló, hanem népi bútorfestő lett az egész tábor népe. Mégpedig tulipános, hímes kazetták ügyeskezű festője.
Azt mondja a tulipán, rád gondolok, anyukám.
Az idén 70 ötlet született arról, hogy mit játszhatunk el egy székkel.
Lehet hátizsák, ágyú, sündisznő, sőt fűnyíró is.
A várban mostanában 45 mákvirág lakik, és ezernyi más virág virul.
Mi leszedtünk néhány szálat, és ragacsos papírra virágkollázst készítettünk belőle.
Édesanyám, virágosat álmodtam...
Azért lettek olyan szépek a virágkompozíciók, mert közben arra gondoltunk, akinek visszük ajándékba.
... nem törődök semmi mással, csak a „ragasztott” virággal...
A sepsiszentgyörgyi kirándulás a Székely Nemzeti Múzeumban kezdődött.
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, nemzetiszín-szalagozva... mi meg csak ámulunk történelmünk kincseit látván.
Ez a lepke akkora, de akkora...
Kár, hogy ami nekünk lepkegyűjtemény, az a lepkének temető.
Kós Károly direkt úgy tervezte a múzeum épületét, hogy a mi tábornépünk épp elférjen majolikacserepes bejárata előtt.
A múzeumi séta elég fárasztó volt, jólesett megpihenni a gyermekkönyvtár vidám termeiben.
Ki mondta, hogy a mai gyerekek nem szeretik a könyvet, az olvasást?
Mennyi érdekes, gyönyörű könyv!
Ezekhez a képekhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy a szentgyörgyi fehér-fagyizónak párja nincs...
Egyébként: magyar ember, mikor eszik, nem beszél, és minek is magyarázzuk, milyen fagyikölteményeket ettünk, szegény családunk még megkívánja!
A játszótér koronázta meg a mai napot.
Csak a tancik és Napsugaras-Gyuri bácsi nem próbálta ki az összes csúszdát, hintát, ugrálót.
A huszár délceg szobra őrködik a játszótér bejáratánál.