Ha kinyitod ezt a Napsit, köréd varázsoljuk az erdő illatos zöldjét, susogását, titkait és évgyűrűkben őrzött emlékezetét. Zöld kabátjába fenyőtűk varrták bele a csodás erdő-meséket, rejtélyes kérdéseket, vidám mókákat. A lombos faágak fényből, árnyékból, színekből vetítettek bűvös képeket az Erdő-Napsi lapjaira.
Olvasd ezt a Napsit, járd minél gyakrabban az erdő ösvényeit, szeresd és óvd az erdőt, mert amíg ő él, addig lesz az ember számára is élet a Földön.
Itt a nyár, erdőbe hív, olvasni hív a zöld kabátos erdő és
az Erdő-Napsi.

Döbrentey Ildikó
Zöld kabátos erdő

Zöld kabátos erdő
fürdik a patakban,
fodrozódó vízbe
lábát mártogatja.
Zöld kabáttal együtt
gondját is mosatja,
sok régi bánatát
kis pataknak adja.

Kis patak, kis patak,
vidd az én búmat is,
elkopott a kendő,
elment a párom is.
Tiszta a kis patak,
dalba kezd az erdő,
dalolok már én is,
mert a párom eljő.