 |
|
 |
 |
 |
 MESE, REJTVÉNY, JÁTÉK, KÉZIMUNKA
|
 |
 |
 |
Aranytőkén aranytál,
aranytálban aranymáj,
abból eszik Arany Pál.
Kertünk végén pici kas,
benne ezer szorgalmas,
sárga bundás, fürge munkás,
épít viaszpalotát,
mézraktárt magának.
|
 |
 |
| |
Ezernyi zümi-testvéremmel nemcsak arany-mézet gyűjtöttünk kenyeredre, hanem sok-sok mesét, rejtvényt, viccet, kézimunka-ötletet is ebbe a Napsiba. Tele a bödönöd, és telezümmögjük füledet is, hadd legyen édes, ragyogó és vidám a nyári vakációd. Betűzz, gondolkozz, hahotázzzz a -val!
A rejtvények megfejtései és nyertesei
- Zimi, Zumi és Csergeberge;
- Letaposná a virágokat;
- nektár.
|
- Borsos Csaba, Gyergyócsomafalva;
- Moarcăş Ana, Keresztvár;
- Bács Szidónia, Étfalva-Zoltán;
- Tóth Tímea, Mezőpetri;
- Páll Brigitta, Temesvár.
|
|
A királylány megmentése
Lukács Róbert László, Dés, 1-es Iskola, I. díj
Én, a boszorkány, meg a tündér
Vincellér Izabella, Szamosújvár, 2-es Iskola, II. díj
Én (Tréfa) és a Mikulás
Lapohos Réka, Bethlen, Grigore Silasi Iskola, III. díj
|
Virágos
Zümi izgatottan közelít a csokorhoz: vajon milyen virágok vannak benne? Úgy tűnik, éppen háromféle. Szedd szálaira a bokrétát, s a hozzájuk tartozó betűket rendezd sorrendbe úgy, hogy egy-egy virágnevet alkossanak.
Színes
Párosítsd a bal oldali szavakat a jobb oldaliakkal úgy, hogy nyolc közismert „színes” kifejezés alakuljon ki.
Gyűjtögetős
A három közül melyik az az út, amelyiken Zümi a legtöbb virágra szállhat?
Kakukkos
Keresd meg a kakukktojást!
Kacskaringós
Melyik úton induljon Zümi, hogy az illatos virághoz jusson?
Elválasztós
Az 1-es ponttól indulva próbálj a 2-eshez érkezni úgy, hogy közben mindegyik pontot érinted, és a keletkezett képzeletbeli, folytonos kerítéssel elválasztod a méheket a virágoktól.
Két egér beszélget a kamrában:
– Rád fog esni a margarin!
– Ráma margarin?
Hogy kapta Benedek Elek a nevét?
Anyukája reggel beszólt a kisfiának:
– Benn vagy még az ágyban?
– Benne, de kelek.
– Mondja, Kovács bácsi, maga mit szokott csinálni, ha este nem tud elaludni?
– Én? Elszámolok háromig és már alszom is.
– Tényleg? Csak háromig?
– Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
– Pistike, szaladj le a boltba, hozzál egy kiló hurkát! De ne véreset!
– Denevéreset???
– Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
– Nem. Két ismeretlennel.
– Miért nincs bástya a vonaton?
– Mert a vonat nem vár.....
– Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
– Hókusz, pók, ússz!
A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem.
– Melyik kos gyilkol?
– A gyilkos.
– Tipikus svéd kapus: beáll a kapuba, s véd.
– Miért füstöl a kórház kéménye?
– Mert fő az egészség!
– Hogy legel a fejetlen kecske?
– Ugyanúgy, mint az, amelyiket már megfejtek...
– Milyen jól néz ki ez a Julcsi!
– Hát, ilyen nagy ablakon lehet is...
– Béla, mit ettél, hogy ilyen vörös a szemed?
– Hegesztettem.
– Mi történik a kaméleonnal a sütőben?
– Beleolvad a környezetébe.
– Mi kell a babázáshoz?
– Bab és víz.
– Mi van a kezedben?
– Nagyító.
– Nem azt kérdeztem, kitől kaptad!*
– Apa, tudod, melyik vonat késik a legtöbbet?
– Melyik, fiam?
– Amelyiket tavaly karácsonyra ígértél.
– Peti, ha a testvérednek van öt almája, és te elveszel belőle kettőt, mi lesz az eredmény?
– Bunyó!
– Peti, mi szeretnél lenni, ha majd nagy leszel?
– Télen medve, nyáron tanár.
– Hányasra feleltél?
– Ötösre.
– Miből?
– Kegyelemből...
– Milyen a fogalmazásom? – kérdi Peti a tanító nénitől.
– Mint egy középkori kard.
– Miért, az milyen volt?
– Hosszú és lapos...
– Én a legkisebb srácról is megmondom, hogy milyen posztra lesz alkalmas – büszkélkedik a labdarúgóedző.
– Hogyan?
– Azt mondom neki, fusson végig a főutcán. Ha kikerüli a lámpaoszlopot, akkor csatár lesz belőle. ha nekiszalad, akkor védő.
– Peti, hogy kaphattál ilyen rossz jegyet?
– Egy sajnálatos hiányzás miatt.
– De hiszen nem is hiányoztál.
– Én nem, de a padtársam igen.
Peti büszkén megy haza a focimeccsről:
– Képzeld, papa, két gólt is rúgtam!
– Nagyszerű. És mennyi lett az eredmény?
– 1:1.
A szófukar ember hazamegy, és megkérdezi a feleségét:
– Ebéd? Gyerek?
Az asszony hasonlóan válaszol:
– Lecsó. Himlő.
– Peti, sorold fel az égtájakat.
– Észak, kelet, dél...
– Tovább? Mi jön dél után?
– Délután Feri jön hozzánk játszani!
Két autós beszélget:
– Képzeld, tegnap megbüntetett a rendőr, mert nem a látási viszonyoknak megfelelően vezettem.
– Miért, mit nem láttál?
– A rendőrt.
– A ti sátratokat is megrongálta a nagy vihar?
– Nem tudom. Még nem találtuk meg.
A túlsúlyos embernek diétát javasol az orvos:
– Néhány hétig csak zöldséget és gyümölcsöt egyen.
– Rendben van, de étkezés előtt vagy után?
Katonáéknál:
– Jelentkezzen, akinek nagy a bakancsa!
– Jelentem, őrmester úr, nekem nagy!
– Akkor menjen a raktárba, és cseréltesse ki!
– Őrmester úr, én inkább nem cseréltetném ki.
– Miért nem?
– Mert nekem a lábam is nagy...
– Mikor lesz a századforduló?
– Amikor a díszszázad a sarokra ér.
– Mondja, tényleg olyan egészséges ez a hely, mint ahogy mesélik?
– Hát persze. Képzelje csak, amikor ide kerültem, nem volt hajam, nem tudtam beszélni, annyi erőm sem volt, hogy keresztülmásszak a szobán.
– És mióta van itt?
– Itt születtem...
– Doktor úr, biztosan megjavul a látásom, ha sok murkot eszem?
– Hát persze. Látott már maga szemüveges nyulat?
– Halló! Ez a kilenc-négy-három-hat-nyolc-kettő?
– Nem, igen, nem, nem, igen, nem.
– Tudna valamit adni a torkomra? Teljesen elment a hangom.
– Jó reggelt kívánok, miben segíthetek?
|
A királylány megmentése
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű királylány. Ezt a királylányt elrabolta az ördög.
Én utána mentem. Felültem egy rázós talicskára.
Az ördög varázs-forrása alá tartotta poharát, miután megtelt, belenézett, és meglátott engem. Pillanatok alatt sűrű gesztenyést növesztett elém. Kénytelen voltam gyalog menni tovább, mert a talicska nem fért be a gesztenyésbe.
Aztán egy mezőre értem, ami tele volt boglyákkal. A mező közepén ott trónolt a Fekete-sárkány. Egyfejű volt, de ennek ellenére veszélyesebb a többi sárkánynál. Kard nem volt nálam, honnan is lett volna? Hát boglyák mögé bujdostam, egyet-kettőt fel is gyújtott. Perzselt malacként jutottam tovább.
Egy mezőre értem, ahol nem volt semmi más, csak az ördög lábnyomai. Követtem őket.
A lábnyomok egy kastélyromba vezettek, ahol áldott szerencsémre kaptam egy kardot. A kastélyt töklámpások világították. Egyik mérges, a másik kárörömös pofát vágott. Itt-ott patkányok ugráltak. Néha pókok lengtek az orrom elé a pókhálójukon. Félelmetes hely volt.
Aztán hirtelen megjelent az ördög. Úgy megijedtem, hogy hármat bukfenceztem hátra. Az ördög fekete volt. Vörös vasvillával a kezében, fekete szarv a fején, a lába végén pata, feneke piros volt.
Olyan erősen ütöttük egymás fegyverét, hogy szikrát köpött mind a kard, mind a vasvilla.
Három nap küzdöttünk. Mély sebek jelentek meg testemen. A vasvilla végigszántotta arcomat. Végül a fejébe szúrtam kardomat, markolatig.
Abban a pillanatban a vár kivilágosodott, a romok összeforrtak. Az egyik patkányból szakállas varázsló lett. Meggyógyította az arcomat. A vár közepéből kijött a királylány. Megsimogatott, és egybekeltünk.
Ha ez neked nem elég, öleld meg a kemencét.
Lukács Róbert László,
Dés, 1-es Iskola, I. díj
Én, a boszorkány, meg a tündér
Ez a mese velem történt nemrég, egy egyszerű kislánnyal.
Az én kis házam egy gesztenyésben volt. Ágyam szénaboglya, teknőm forrás, hű pajtásaim nem mások, mint egy pulikutya meg a pajkos szellő, aki minden reggel simogatva költ engem.
Egy reggel láttam, hogy elkóborolt a kiskutyám. Az erdő felé vezettek lábnyomai. Elindultam, hogy megkeressem. Az erdőből sikító hang hallatszott:
– Jaj, jaj segítség! Ne nyúlj hozzám, te vakarcs!
Hallottam kutyám ugatását, már tudtam, hogy neki szánták a „vakarcs” kifejezést. Odaértem, s lám, egy töklámpás sikítozott. Elkergettem a kutyámat, kifaggattam a töklámpást, hogy mióta tud beszélni. Így válaszolt:
– Tudd, kislányom, engem elátkozott a gonosz boszorkány, én igazából a jó tündér volnék. Ha elviszel az Óperencián is túlra a kastélyomhoz, visszaváltozom.
Hazamentem, fogtam a talicskám, beletettem a töklámpást meg a kutyámat, s elindultunk az Óperencián is túlra. Mentünk, míg a célunkhoz el nem értünk. Ott a tök így szólt:
– Most visszakapom a váram, formám, meg a sok szolgám.
– Engem lóvá tettek! Boszorka lett tündér helyett! – kiáltottam.
A vár felemelkedett, a kövek hollókká váltak.
– Há, há, há! Megtört az átok! – szólt a boszi, majd eltűnt.
Hallottam valamikor, hogy a jótündér tudja csak legyőzni a boszit.
Újra elindultam a kutyámmal, hogy felkutassam a jótündért, Flórit. Átkutattam az egész világot érte, de hiába. Találkoztam egy rókával, aki így szólt:
– Te vagy, földi lény, a megmentőnk. Flóri elment, hisz tudta, ha itt marad, elpusztítja a boszorka. De amikor elment, rád bízta a trónját.
– Az nem lehet!
A róka eltűnt, csak egy papirost hagyott maga után. Elolvastam:
– A boszi elpusztításához szükséges varázsige: Szolgáid kövek, várad rom, te meg tök vagy, most mondom!
Elmentem a boszorkány vára elé, és elmondtam a varázsszavakat. Szolgái kővé, vára rommá, ő maga tökké vált. Előjött a róka, átváltozott Flórivá. Mellette megjelent egy király is.
– Látszik, hogy a mi gyermekünk vagy! – mondták kórusban. – Mi vagyunk a szüleid.
Felemelkedtem, gyönyörű ruhát találtam magamon. A kutyám pedig egy szobakutya lett.
Most is boldogan élünk egy kastélyban. Aki nem hiszi, látogasson meg.
Vincellér Izabella,
Szamosújvár, 2-es Iskola, II. díj
Én (Tréfa) és a Mikulás
Egyszer régen, réges-régen, vadgesztenyés közepében, volt egy kislány a mesékben.
Ez a kislány én voltam és a „Tréfa” nevet kaptam. Az erdőbe Mikulás-vadászatra indultam, és rá is bukkantam a Karácsonyra. Töklámpásomba hoztam a forrásból forrásvizet, így indultam Húsvét alkalmával megöntözni a Pünkösdkor született őszi Mikulást és az álommanóit, akik kizárólag nappal dolgoznak.
Ám a Mikulásra meg az „ébrenlégy” manóira nehéz rátalálni. Ők a Keleti-Kárpátok legutolsó falujában, Kukvurtánban laknak kis boldogságban. Ennek a „Kukvurtánnak” a magyar neve: Mesevár. Mesevárban egy kastélyromban, a kastély mozgólépcsőin keresztül, egy boglyában, a boglya rózsaszín hangyáin túl egy lila Mikulás-öltönnyel díszített talicskában van a lakóhelyük. A Mikulás érdes szakálla simogat, nagy lábnyoma selymes kezét érinti (azért selymes, mert naponta háromszor kézkrémet használ).
Erre én felkiáltottam:
– Ha csakugyan ilyen, akkor felkeresem!
Mentem, mendegéltem míg Nyugatra nem értem, és ott megtaláltam a Mikulást. Így szóltam hozzá:
– Mikulás, adj nekem pár szépségtippet!
– Jól van, adok! De midre kéred?
– Először is a kezemre!
– Naponta háromszor bekenem Avon kézkrémmel!
– Mitől ilyen dús a hajad?
– Hajdúsító és korpaellenes hajsampont használok.
– És a pocakod honnan ilyen nagy?
– Öreg vagyok én már, Tréfa, öreg! Sokat eszem, Tréfa, sokat eszem!
...Tréfa ezúttal nem értette meg.
De megtanulta, hogy máskor nem kér szépségtippet a Mikulástól.
Lapohos Réka,
Bethlen, Grigore Silasi Iskola, III. díj
|
|
|
 |
 |
 |
ZÜMI-NAPSI – A NAPSUGÁR 25. vakációs füzete. 2009 nyara. Kiadja a NAPSUGÁR Kft.
Szerkesztik: ZSIGMOND EMESE főszerkesztő, MÜLLER KATI képszerkesztő. Ára: 3 lej.
|
 |
 |
|
 |